Demokrácia a frontvonal mögött – Miért nem tartják meg az esedékes ukrán elnökválasztást?

„A 2024-re esedékes ukrán elnökválasztást a háborús körülmények miatt elhalasztották. Bár a törvényi keretek világosak, a döntés komoly nemzetközi vitákat és belpolitikai találgatásokat is kiváltott. Cikkünk áttekinti, miért maradt el a szavazás – és kik lehetnek Zelenszkij lehetséges kihívói, újra urnákhoz járulhat az ukrán nép.

Az elnökválasztást eredetileg 2024 tavaszán, Volodimir Zelenszkij ötéves hivatali ciklusának végén tartották volna. Az államfő többször is világossá tette: hadiállapot idején – biztonsági, jogi és gyakorlati okokból – nem lehet országos választásokat lebonyolítani. Mint arra Rácz András Oroszország-szakértő is rámutatott, az ukrán alkotmány egyértelműen tiltja a parlamenti választásokat és az alkotmánymódosítást hadiállapot idején. Bár az elnökválasztásra nincs külön tilalom, a szükséges jogi és intézményi feltételek hiányában a választás megtartása gyakorlatilag kizárt.

A döntés mögött ugyanakkor súlyos gyakorlati akadályok is állnak. Az ország jelentős része továbbra is orosz megszállás alatt van, a közigazgatás sok helyen működésképtelen. A lakosság jelentős része külföldre vagy más régiókba menekült, így a választói névjegyzékek frissítése szinte lehetetlen. Emellett százezrek szolgálnak aktívan a hadseregben – az ő szavazásuk biztosítása nemcsak technikai, de erkölcsi dilemmákat is felvet.

Az ukrán költségvetés prioritásai jelenleg a védelemre és az infrastruktúra fenntartására korlátozódnak. A választások megszervezése kizárólag jelentős külső finanszírozással lenne megvalósítható – amelyre a jelenlegi geopolitikai helyzetben nincs reális kilátás. Zelenszkij hangsúlyozta: az elmúlt két év tapasztalatai alapján sem az ukrán társadalomban, sem a nyugati szövetségesek körében nem jelent meg valódi igény a választások sürgetésére. Mint fogalmazott: minden ezzel kapcsolatos találgatás »az Orosz Föderáció propagandájának eleme«.

A lakosság többsége és az ukrán parlament pártjai egyaránt támogatták a választás elhalasztását. Az elnök mandátuma hadiállapot idején az alkotmány értelmében automatikusan meghosszabbodik. A nyugati szövetségesek – élükön az Európai Unióval és a NATO-tagállamokkal – tudomásul vették a döntést, és nem kérdőjelezték meg Zelenszkij jogi státuszát. Egyes amerikai politikusok, köztük Donald Trump, ugyanakkor nyílt kritikát fogalmaztak meg. Josh Hawley szenátor például emlékeztetett arra, hogy Abraham Lincoln 1864-ben – a polgárháború közepén – is megtartotta az elnökválasztást, és felvetette: Ukrajnának is követnie kellene ezt a példát. Más republikánusok, mint Lindsey Graham vagy Susan Collins, viszont továbbra is kiálltak Zelenszkij mellett, és Oroszországot agresszióját okolták a választások elhalasztásáért.  

A háború után új politikai időszak kezdődhet, amelyben több közismert szereplő neve is felmerülhet potenciális kihívóként. Valerij Zaluzsnij, az Ukrán Fegyveres Erők volt főparancsnoka jelenleg londoni nagykövet, és jelentős társadalmi támogatottságot élvez. A SOCIS közvélemény-kutatása szerint fej-fej mellett állna Zelenszkijjel az első fordulóban, a másodikban pedig akár győzhetne is. Zaluzsnijt a szakmai kompetenciája és a katonai hitelessége emeli ki a mezőnyből.

Petro Porosenko, az előző elnök, az Európai Szolidaritás párt vezetőjeként továbbra is aktív ellenzéki szereplő, de korrupciós vádak és szankciók árnyékolják be politikai mozgásterét. Olekszij Aresztovics, az elnöki hivatal egykori tanácsadója nyíltan kritizálta a háborús vezetést, és jelezte elnöki ambícióit, de jelenleg külföldön él, és több eljárás is folyik ellene. Julija Timosenko, az egykori miniszterelnök, ismert populista hangvételű politikus, akinek pártja főként vidéken számít beágyazottnak. Vitalij Klicsko, Kijev polgármestere technokrata imázst épít, országos bázisa azonban korlátozott. Dmitro Razumkov, a korábbi házelnök centrista hangokat képvisel, míg Kyrylo Budanov, a hírszerzés vezetője katonai biztonságpolitikai profillal jelenhet meg.

Az ukrán elnökválasztás elhalasztása tehát nem sérti az ukrán alkotmányt, politikai számításokon túlmenően elsősorban a háborús realitások kényszere. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a háború elhúzódása fokozatosan kiélezheti az állami legitimációval kapcsolatos kérdéseket – különösen nemzetközi kontextusban. A választások megtartásának időzítése, lebonyolítása és politikai tétje így összefonódik majd az ország újjáépítésének, biztonságának és nyugati integrációjának kérdéseivel. A jövőbeli elnökválasztás nem csupán egy politikai ciklus vége, hanem az ukrán államiság jövőjéről szóló közös döntés lesz.”

Nyitókép: Maxym Marusenko /NurPhoto via AFP

***